Miért baj az, ha mindent meg akarok tenni a gyerekemért?

2021.02.28

"Miért baj az, ha mindent meg akarok tenni a gyerekemért?" Az nem baj. Csak nem mindegy, hogy valaki mindent megtesz a gyerekéért, vagy mindent megtesz a gyerekének... Mert amit a "gyerekemnek" csinálok (sic! amit helyette megcsinálok ) azt magamért teszem igazából. Attól nekem lesz pillanatnyilag jobb, könnyebb, egyszerűbb. Extra jutalomként rövid időre ugyan, de érezhetem, hogy milyen odaadó szülő is vagyok. Az a szegény gyerek tavasztól őszig szánt-vet-arat egész nap, "van elég baja enélkül is..." Szóval az egészet a saját nyugalmamért csinálom, meg hogy elinduljunk végre, hogy csönd legyen végre, hogy aludjunk végre, hogy ne "kapjunk" fekete pontot (lásd. még ugyanitt: szülői ego)... De! Jó tudnom, hogy amikor a gyerekem már űrsikló-pilóta lesz és divattervező meg agysebész és Nobel-díjas kutató, esetleg még vadakat terelő juhász egyszerre, akkor ott majd nem tudom helyette megkeresni a váltócipőjét, meg francia leckét írni, bepakolni a vonalzót, meg barátokat szerezni, padtársat cserélni. "Akkorra majd megtanulja..." Biztos? Mégis hogyan? Főleg mikor? Aki mindig pótkerékkel biciklizik, az körbetekeri-e a valaha Velencei-tavat? Aki helyett mindig az anyukája viszi az iskolatáskát, honnan fogja tudni, hogy ő már erős nagyfiú... Akit féltenek a játszótéri mászókától is, hogyan indulna el egy külföldi ösztöndíjprogramban? És egyáltalán, aki sose jár egyedül, mert mindig cipeli valaki, annak megerősödik-e a lába?