Mit jelent az Egyszerűbb gyermekkor módszer? 

2021.01.16

Mielőtt családot alapítottatok, Ti milyennek képzeltétek el az életet a majdani gyermekeitekkel? Sok nevetésről és közös játékról, meghitt beszélgetésekről ábrándoztatok? Hosszú sétákról az erdőben, fogócskázásról a játszótéren?

Hogyan lett mindebből hosszas reggeli huzavona az öltözködésről és a fogmosásról, győzködés  és alkudozás a házi feladatok elkészítéséről, vagy esti mese és összebújás helyett mindennapos vita arról, hogy ki fogja összepakolni a gyerekszobában felhalmozódott tengernyi kacatot, és egyáltalán mit keres kamasz gyerekünk szennyese az ágy alatt, a most előkerült száraz zsömle pedig mióta"pihenhet" már a tornazsák mélyén... 

Vajon miért kell mindig újabbnál újabb műanyag játék vagy mesekönyv, amikor még mindig lapul jónéhány az ágy alatt, a játékos polcon... Ráadásul úgy tűnik, hogy a korábban annyira vágyott tárgyak eltűnését gyermekünk észre sem venné, ha egy nap rászánnánk magunkat, hogy végre kidobjuk... Más esetben viszont úgy tűnik, mintha éppen a fentiek ellenkezője lenne igaz, mert kitör a hiszti, ha véletlenül nem a megszokott gyümölcslét találja gyermekünk a hűtőben, és ha utánaszámolunk, kiderül, hogy a kedvelt ételek listáján már csak két-háromféle szerepel...

Kim John Payne világhírű módszere, az Egyszerűbb gyermekkor (Simplicity Parenting), érthető választ ad ezekre a kérdésekre, és kézzelfogható megoldást kínál arra, hogy csökkenteni tudjuk a gyermeknevelésből adódó mindennapos stresszt a családunk életében. 

A módszer, illetve inkább szemléletmód kidolgozója, Kim John Payne amerikai pszichológus, aki több évtizeden keresztül követte nyomon nagyvárosi szülők és gyermekeik életét, s azt tapasztalta, hogy a fogyasztói kultúra, "a mindenből túl sok, de semmiből sem elég" élménye előbb-utóbb túlingerli a gyerekeket más-más tüneteket okozva az egyes életkorokban. Hasonló viselkedési és beilleszkedési nehézségeket tapasztalt a jólszituált családból való manhattani kisiskolásoknál és kamaszoknál, mint az általa a kambodzsai menekülttáborban megismert, háborúban traumatizálódott gyerekeknél, még a tünetek intenzitásában sem volt jelentős különbség. 

Szerinte az a tény, hogy mindennapi életünk tempója egyre kevésbé van összhangban a gyermekkor tempójával, súlyosan felerősíti a gyerekek teljesen szokványos "különcségeit", aktivitásigényét, és gyengíti alkalmazkodóképességüket, ellenállóképességüket. A túl sok stressz és inger, a felnőttek világával szembeni védtelenség, az információkba és szülői döntésekbe való túlzott bevonódás különböző viselkedési problémákkal szembesítheti a szülőket. Hamarosan azt vehetik észre, hogy gyermekeik nem tudnak hosszasan és kitartóan elmélyülni a tevékenységekben, elégedetlenek, folytonosan új ingereket keresnek. Esetleg szorongóvá és befelé fordulóvá vagy éppen kötekedővé, dacossá és ellenállóvá válnak. 

Napjainkban virágzik a gyerekek felcímkézésének kultúrája, amikor mindenki "figyelemzavaros" vagy "autista", hiszen - tehetetlenségünkben - az átlagostól eltérő vagy figyelemfelkeltő gyermeki viselkedést különböző diagnosztikus kategóriákba próbáljuk besorolni. Ez a jelenség különösen nagy jelentőséget ad egy olyan módszernek, ami apró, de következetes lépésekkel gyökeres változást és megkönnyebbülést hozhat a családok életébe. Ezeket a lépéseket ismerteti meg az Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó a szülőkkel a  néhány alkalomból álló tréningeken. 

Az egyszerűsítés módszere nem "olcsó és gyors" megoldást kínáló csodaszer, hanem újfajta szemléletmód, amely mindenki által elérhető és megvalósítható gyakorlati megoldásokkal  segít helyreállítani gyermekeink lelki immunrendszerét.